Régmúlt

A kriminalisztikai vizsgálatok szervezett felhasználása a bűnügyi nyomozásokba hosszú történelmi folyamat eredménye, amelynek állomásai a következők:

• 1909. január 1-i hatállyal egy 1908-ban megalkotott IM rendelet létrehozta az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalt, amelynek egyik egysége a Bűnügyi Laboratórium volt. A Bűnügyi Laboratóriumban ujjnyom- lábnyom-, írás-, lőfegyver-, vérfolt-, textilvizsgálatot, fényképészeti tevékenységet végeztek, szakvéleményeket készítettek, de feladata volt a kriminalisztikai gyűjtemények kezelése, fejlesztése is. Daktiloszkópiai gyűjteménye 1915-ben már 6100 nyomatlapból állt.
• 1945-ben a gyűjtemények megsemmisültek. A háború utáni legfontosabb feladat ezek ismételt összeállítása volt.
• 1950-ben a Bűnügyi Laboratórium a Budapesti Rendőr-főkapitányság szervezetébe tagozódott be, ahol létrehozták a Bűnügyi Technikai és Nyilvántartási Alosztályt. Országos hatáskörrel itt működött a daktiloszkópiai részleg is.
• 1951-ben BM rendelet írta elő véralkohol vizsgálatok elvégzését, melyet az Alosztály országos hatáskörrel látott el. A rendelet egyéb orvos szakértői feladatok ellátását is előírta a Laboratórium számára.

1961 – a Bűnügyi Technikai Intézet megalapítása

Az Országos Rendőr-főkapitányság alárendeltségében a Bűnügyi Technikai Intézet 1961-ben történt megalapításával kezdődött a modern kriminalisztikai vizsgálatok széleskörű bevezetése hazánkban. Ez az intézet tekinthető a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet jogelődjének. Az intézet első igazgatója Dr. Kertész Imre volt. Az Intézet feladatköre a bűnügyi nyomozás segítése érdekében, a tudományos technikai fejlődéssel haladva fokozatosan bővült. A hagyományosan kriminalisztikai területek, mint pl. fegyver, vérfolt, ujj- és lábnyomok vizsgálata, orvos szakértői feladatok után bevezetésre kerültek a fizikai – kémiai vizsgálatok. Korszakváltást jelentett, amikor 1971-ben bevezették a vér alkoholtartalmának nagy szériában történő meghatározására alkalmas gázkromatográfiás módszert és berendezést. A biológiai vizsgálatok szétválása a szerológiai, biokémiai és szövettani területekre újabb mérföldkő volt a bűnüldözés szolgálatában.

A Bűnügyi Technikai Intézetben Dr. Kertész Imre vezetése alatt a szakértők új generációja nevelődött ki. Többen tudományos értekezésüket intézeti kutatóként, szakértői témában készítették, míg mások szakterületük elméleti és gyakorlati eredményeit publikáltak, vagy szakmai tananyagok formájában adták tovább tudásukat. Sokan az Intézetben kezdték tudományos munkájukat, majd elkerülve más területen országos ismertségre tettek szert, vagy a továbbiakban is igazságügyi szakértőként állták meg helyüket. Kiemelkedő munkássága alapján - a teljesség igénye nélkül - mindenképp említést érdemel:

• Dr. Katona Géza, aki a bűnüldözés minden területét segítette,
• Dr. Katona Gézáné Schiller Mária, aki a bűnügyi technika területén alkotó, szervező és irányítóként tevékenykedett,
• Dr. Leisztner László, aki a természettudományokon alapuló igazságügyi szakértői bizonyítás alapjait rakta le,
• Dr. Kiss Lajos gép- és kézírásszakértő,
• Szántó József, Hámori Vilmosné, Dr. Schuman Béla, Bán Miklós vegyészszakértő,
• Krebs Sándor, id. Hegyi István fegyverszakértő,
• Kollok Alajos, Nagy Lajos, Dr. Bakonyi István nyomszakértő,
• Dr. Harsányi László, Dr. Földes Vilmos, Dr. Major Ágnes, Dr. Kenyeres Imre, Dr. Gerencsér György, Dr. Gábor István orvos szakértő,
• Dr. Szinák János kinológus szakértő.

Dr. Kertész Imre igazgató 1989-ben bekövetkezett nyugdíjazása után az intézet vezetését Dr. Finszter Géza megbízott igazgatóként látta el.


Az Intézet a rendszerváltás után

1990-ben a Bűnügyi Technikai Intézet elnevezése Bűnügyi Szakértői- és Kutató Intézet lett, és a továbbiakban önálló intézetként a Belügyminisztérium háttérintézményeként működött 1994-ig, amikor az ORFK, 2003-tól újra a BM, annak megszűntetésétől (2006) az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezetébe tagozódott.

1989-ben a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetet élére Dr. Lontainé dr. Santora Zsófiát nevezték ki, aki jelenleg is az Intézet főigazgatója, főtanácsosa. Szakmai tevékenységét 1972-ben az intézet orvos szakértői osztályán kezdte. 1974-től, több mint 30 tudományos publikációja jelent meg, kandidátusi értekezését 1982-ben írta. A 80-as évek második felében tevékenyen részt vett a szerológiai és biokémia laboratóriumok létrehozásában. Munkásságának elismeréséül 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatát kapta.